Képzeljünk el, hogy leültetünk néhány rendkívül kreatív, ámde a kockázatoktól mániákusan irtózó NASA mérnököt, hogy írjanak egy jogszabályt – azzal a céllal, hogy az ne működjön. Még véletlenül se. (és ehhez még azt is vegyük hozzá, hogy a mérnökök nem tudnak jogszabályt írni) Ez a veszélyhelyzet idején történő csökkentett munkaidős foglalkoztatásnak a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében történő támogatásáról szóló 105/2020 (IV.10.) számú kormányrendelet. 

Sokan várták ezt a rendeletet, mert a munkahelyek megőrzéséhez, a kereslet és a gazdaság életben tartásához, munkáltatók ezreinek és munkavállalók százezreinek felszínen maradásához a jelenlegi helyzetben elengedhetetlen segítséget vártak tőle. Hiába. A rendeletnek már a neve is félrevezető, hiszen nem a foglalkoztatást támogatja, hanem a munkavállalót, méghozzá jelentős részben a munkáltató zsebéből.

A rendeletet olvasva az emberben négy fosztóképzős szó, és egy kérdés ötlik fel: elégtelen, értelmezhetetlen, értelmetlen és alkalmazhatatlan. A kérdés pedig: milyen jogállam?

Elégtelen

A rendelet a támogatásban részesülők körét erősen leszűkítette: azok kaphatnak támogatást, akik munkaideje legalább 30, de legfeljebb 50%-ban csökkent. Tehát egy 8 órás munkavállaló munkaideje legfeljebb 5 óra 36 perc és legalább 4 óra lehet. Akinek a munkaidejét 6 órára, vagy 3 órára csökkentették, a támogatásból már ki is esett. És ez még csak az egyik korlát, bár elég könnyen teljesíthető, ugyanis a 47/2020 (III.18.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése szerint a felek (a munkáltató és a munkavállaló) a munkaszerződésben az Mt. bármely rendelkezésétől eltérhetnek, beleértve a minimálbér szabályt is. Ez alapján tehát a vészhelyzet idején jogszerű az olyan megállapodás, amely a 8 órás munkaidőt pl. 4 órára szállítja le, és ezért a napi 4 óra munkaidőért a munkáltató mondjuk havi 10.000.- Ft. munkabért fizet. Ezzel a megoldással a munkabértámogatás munkaidő-korlátját elvileg teljesítettük is.

A rendeletben megfogalmazott támogatás maximuma a kieső munkaidővel arányosan a kiesett jövedelem (távolléti díj) 70%-a, de ebből a szempontból a jövedelem nem lehet több, mint a minimálbér kétszerese. Mivel itt nettóban számolunk, ezért a minimálbért meg kell szorozni 0,665-tel (az SZJA és a járulékok miatt): 161.000*2*0,665=214.130.-. Tehát a támogatás számításánál ez lesz az adókedvezmények nélkül számított nettó jövedelmi korlát. Ez azt jelenti, hogy havi nettó 214.130.- Ft kiinduló munkabérnél érhető el a támogatás maximuma: aki ennél kevesebbet keresett a válság előtt, az arányosan kevesebb támogatásra lesz jogosult, de aki többet keresett, az nem fog ennél több pénzt kapni. Ha egyáltalán e fölött kap valamit, mert erre a kérdésre a rendelet szövegéből és céljából levezethető egyértelmű válasz nem adható.

A támogatás mértéke tehát a kieső munkaidőre jutó, fentiek szerint maximált bér 70%-a, azaz maximum (50%-os munkaidő csökkenés esetén) 214.130*50%*70%=74.946.- Ft. Ez az az elérhető maximum támogatás, amit egy munkavállaló ideális esetben kaphat. Azonban elképzelhető olyan értelmezése is a jogszabálynak, hogy aki ennél a 214.130.- Ft-nál többet keres, az nem lesz jogosult semmilyen támogatásra, még elméletben sem. Mivel a támogatás elutasítása ellen semmilyen jogorvoslatnak nincs helye (éljen a jogállam!), ezért amikor ez kiderül, akkor valakinek már későn lesz.

Ez a támogatási összeg, ha minden esetlegességétől és bonyolultságától el is tekintünk, azt hiszem, nyugodtan tekinthető elégtelennek. A bajba került munkavállalók nagy részét kizárja, aki pedig megkapja, annak is maximum 212 Euro összeggel lesz muszáj beérni, három hónapon keresztül.

Értelmezhetetlen

A támogatás lényege elvileg az, hogy a munkavállaló a támogatásért cserébe fejleszti magát, tehát potenciális értékteremtő képességét növeli. Ezt a feladatot a jogalkotó totális kodifikációs zűrzavarral gondolta megoldani, ami még a támogatással kapcsolatos számítások elvégzését is csaknem lehetetlenné teszi.

A jogszabály bevezeti az „egyéni fejlesztési idő” fogalmát. Az „egyéni fejlesztési idő” a rendelet szerint „a munkavállaló a munkaköréhez, vagy a munkaadó tevékenységéhez kapcsolódó fejlesztés érdekében mentesül a csökkentett munkaidő miatt kieső munkaidő harminc százalékának megfelelő mértékben a munkavégzési kötelezettség teljesítése alól”

Elemezzük egy kicsit ezt a mondatot: „a munkavállaló … mentesül a … munkavégzési kötelezettség teljesítése alól” A mondat kétféle értelmezési lehetőséget kínál, és mind a kettő teljesen értelmetlen.

Az első értelmezési lehetőség szerint az „egyéni fejlesztési idő” a csökkentett, legalább napi 4 órás munkaidőn felüli. Tehát a dolgozó ledolgozza a 4 óráját, majd fejleszti magát. Erre az értelmezési lehetőségre utal a rendelet 4. § (1) b) pontja is, illetve a jogszabály logikája, ha beszélhetünk egyáltalán olyanról. Ha tehát ezt munkajogi szempontból akarjuk értelmezni, komoly bajba kerülünk. Döntenünk kell ugyanis arról, hogy a szöveg milyen módon értelmetlen: önmagában, vagy a munkajog tágabb kontextusában. Nehéz kérdés. A munkajog alapja ugyanis az, hogy a munkavállaló a munkaidejében köteles munkát végezni és a munkáltató rendelkezésére állni [Mt. 52. § (1) b)], a munkáltató pedig ezért bért fizetni. A munkajog ebből a szempontból fehér vagy fekete: valami vagy munkaidő, vagy nem az. (a készenléttől most tekintsünk el) Munkaidőn kívül a munkavállaló NEM köteles rendelkezésre állni vagy dolgozni, hanem azt csinál, amit akar. Berúg, focizik a haverokkal, vagy kirándul a gyerekeivel. A 2003/88/EK irányelv 2. cikke fekteti le e nagyon egyszerű, fekete fehér meghatározást.

Namármost az „egyéni fejlesztési idő” hiába van a rendelet szerint a munkaidőn felül, az akkor is munkaidő, hiszen a munkavállaló nem azt csinál, amit akar, hanem fejleszti magát, ráadásul a munkáltatója ezért bért is fizet neki. [Rendelet 4. § (3) e) pont] Márpedig nagyon kevés munkáltató fizet bért a munkavállaló munkaidőn túli elfoglaltságaiért, főleg válság idején. Tehát az egyéni fejlesztési idő nem lehet a munkaidőn felül, hiszen a munkavállaló számára az nem pihenőidő, illetve arra bér jár. Viszont valószínűleg mégis így van.

A másik értelmezési lehetőség, hogy az egyéni fejlesztési idő a 4 órás munkaidő része. Ennek ugyan munkajogilag volna értelme, de ez a rendelet szempontjából értelmezhetetlen lenne pl. a 4. § (1) b), (2) c) és (3) e) pontjainak fényében.

Értelmetlen

Ha mindez nem lenne elég, a támogatás mindemellett gazdaságilag teljesen értelmetlen is. Feltéve, hogy az egyéni fejlesztési idő a 4 órás munkaidőn felüli, a munkáltatónak arra a rendelet 4. § (3) e) pontja miatt munkabért kell fizetnie. Az egyéni fejlesztési idő a rendelet szerint a kieső idő 30%-a, tehát erre a kieső fizetés 30%-a jár. Itt ismét utalnék arra, hogy a 47/2020 (III.18.) korm. rendelet 6. § (4) bekezdése a teljes munkajogot gyakorlatilag diszpozitívvá tette, tehát a felek akár a minimálbér szabályaitól is eltérhetnek: ha tehát a munkavállaló a 4 órás munkájáért cserébe 10.000.- Ft-ra jogosult, akkor az egyéni fejlesztési időre a 10.000 Ft 30%-ára, azaz 3.000 Ft-ra jogosult, tehát havi bére így 13.000.- Ft lesz.

A rendelet 3. § (3) bekezdése a támogatást nem az aktuális, hanem a vészhelyzet kihirdetésének napján érvényes munkabérhez (távolléti díjhoz) köti, és nem a kieső fizetéshez, hanem a kieső munkaidőhöz arányosítja, úgy ebből a szempontból ez a megoldás teljesen jogszerű: a lényeg, hogy a válság előtt mennyit keresett, és hogy most mennyi a munkaideje.

Azonban itt sem szabad elfeledkezni arról, hogy 6. § (8) bekezdése szerint az elutasítás ellen semmilyen jogorvoslatnak nincsen helye, így valószínűleg pályázatunkat rövid úton elutasítanák. Bár egy alkalommal újra be lehet adni, de azért ennek sikerére nagyobb tételben nem mernék fogadni. Igazából semmilyenben. És azt se felejtsük el, hogy ha az elutasítást nem lehet sem fellebbezni, sem megtámadni, akkor igazából teljesen mindegy, hogy mi van az indokolásában, egyáltalán meg van-e indokolva….

Szóval ha a nyertesség valamilyen esélyével szeretnénk pályázni, akkor maradjunk a hagyományos úton, és a munkavállaló eredeti fizetését a munkaidő csökkentésével arányosan csökkentsük. Ez a következőképpen néz ki:

• Egy nettó 300.000.- Ft-ot kereső munkavállaló 8 órás munkaidejét 4 órára csökkentettük.
• Így a munkavállaló a 4 órás munkaidejére kap 150.000.- Ft-ot.
• Mivel szeretnénk pályázni a rendelet szerinti kiegészítésre, ezért munkavállalónk a kiesett munkaidő (4 óra) 30%-át elérő egyéni fejlesztésbe kezd, amire bért kell adnunk. Ez tehát 150.000*30%=45.000.- Ft lesz.
• Munkavállalónk így 300.000 Ft helyett tehát kapni fog 150.000 +45.000 = 195.000.- Ft munkabért.
• Vegyük észre, hogy ezzel fajlagos munkabére nemhogy nem csökkent vagy változatlan maradt, mint azt várnánk, hanem 30%-kal növekedett.
• Ez után fogjuk megpályázni a kiegészítést. Mivel 300.000 > 214.130, ezért a kiegészítés felső határával számolunk, ami 74.946.- Ft. (akkor, ha a minimálbér kétszerese felett kereső személy egyáltalán jogosult támogatásra, de ezt nem tudjuk, és ugye a jogorvoslat hiánya miatt valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni)
• Munkavállalónk jövedelme így összesen 150.000 +45.000 + 74.946 = 269.946.- Ft lesz, ami ha úgy nézzük, nem is olyan rossz.

Nézzük meg ugyanezt egy 150.000.- Ft-os példával.

• A munkavállaló a válság előtt 150.000.- Ft-ot keresett napi 8 órában.
• Az ő munkaidejét is csökkentettük 4 órára, így fizetése 75.000.- Ft lett.
• Egyéni fejlesztésre megkapja a kieső bér 30%-át, azaz 22.500.- Ft-ot
• A támogatás összege a kiesett bér 70%-a, tehát 75.000 *70%=52.500.- Ft.
• Munkavállalónk összesített jövedelme tehát 75.000 +22.500 + 52.500 = 150.000.- Ft

Szóval a munkavállalók akár még jól is járhatnak, ha éppen a munkáltató fajlagos költségei nem nőnének 30%-kal, ami ugye –eléggé el nem ítélhető módon- a helyzet megoldását nem teszi annyira fontossá a munkáltató számára. Kérelmet viszont csak együtt adhatnak be, a munkáltatót terhelő jelentős adminisztrációs teher mellett.

Alkalmazhatatlan

És ha mindez még nem lenne elég, van a rendeletnek egy 2. § bc) alpontja is, amely szerint a támogatási igényt akkor lehet beadni, ha a munkáltató a „…munkavégzés átütemezésére nyitva álló munkaidő-beosztási lehetőségeket a kérelem benyújtásáig kimerítette”. És itt most elég csak az ugyanezen közlönyben közvetlenül e rendeletet megelőző 104/2020 (IV.10.) korm. rendelet 1. § (1) bekezdésében foglalt lehetőségre, a munkaidőkeret 24 hónapra emelésére gondolni: amíg a munkáltató nem merítette ki a 24 havi munkaidő-keret nyújtotta lehetőséget, addig még csak nem is pályázhat erre a támogatásra. Az pedig leghamarabb 2022-ben esedékes.

Milyen jogállam?

A rendelet 6. § (8) bekezdése szerint az elutasító határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye, valamint bíróság előtt nem támadható meg.

(9) Ha a kérelem elutasításra került, a munkaadó és ugyanazon munkavállaló legfeljebb egy alkalommal nyújthat be ismét kérelmet.

Nem kell túl kreatívnak lenni ahhoz, hogy bármilyen indokot kitaláljunk, amiért egy pályázat nem nyert. Még csak az sem kell, hogy az indokolás valós vagy érthető legyen, mert úgysem lehet vele mit kezdeni.

A kör bezárult, lehet hazamenni, és gondolkodni azon, hogy hogyan tovább. Ajánlom mindenki figyelmébe ezeket a megoldásokat: https://bullshitnelkul.blog.hu/2020/03/31/hogy_ne_kelljen_elkuldeni_es_ha_megis_el_kell_a_munkaviszony_fenntartasa_es_megszuntetese_valsag_ide