Az utóbbi időben több kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy kereskedelemben, vendéglátásban megáll-e az Mt. 146. § (1) bekezdésében foglalt „elháríthatatlan külső ok”, amely bekövetkezte esetén a munkáltató nem köteles az állásidőre bért fizetni.
A hivatkozott jogszabály így hangzik: „A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) - az elháríthatatlan külső okot kivéve - alapbér illeti meg.”
Ilyen „elháríthatatlan külső ok" szokott lenni pl. ha földrengésben összedől az üzem, vegy az árvíz elviszi az egész munkahelyet. A kérdés tehát az, hogy a mostani helyzet kapcsán elrendelt hatósági lépések miatt bezárt üzletek, raktárak dolgozói jogosultak-e állásidőre járó bérre, vagy sem.
A kérdés vizsgálata során egy nagyon rosszindulatú dilettáns furcsa szabályozáshoz kell alkalmazkodnunk.
Alapvetően a kérdést két oldalról két kormányrendelet szabályozza.
Az első rendelet a 46/2020 (III.16.) számú, melynek 6. §-a nagyon egyértelműen és nagyon tisztán fogalmaz:
„Az élelmiszert, az illatszert, a drogériai terméket, a háztartási tisztítószert, a vegyi árut és a higiéniai papírterméket árusító üzlet, továbbá a gyógyszertár, a gyógyászati segédeszközt forgalmazó üzlet, az üzemanyag-töltőállomás és a dohánybolt kivételével a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 27. pontja szerinti üzletben (a továbbiakban: üzlet) 15.00 óra után 06.00 óráig az ott foglalkoztatottak kivételével tartózkodni tilos.”
Tehát eszerint MINDEN nyitva lehet 06:00 és 15:00 között, a felsorolt kivételek pedig rendesen, korlátozás nélkül is.
Eddig egyszerű, tehát a rendelet NEM zárta be ezeket az üzleteket, ha pedig rendeletileg nincsenek bezárva, akkor a külső kényszer, mint „elháríthatatlan külső ok” sem áll meg. Hurrá.
DE: ez üzlet akkor működik igazán, ha vannak benne vásárlók. Ez olyan evidencia, amelyre talán nem is gondolunk, hiszen ki látott már olyat, hogy egy üzlet anélkül tartana nyitva, hogy reménye sincs a vásárlókra?
És itt jön a második rendelet, amelyet vizsgálnunk kell, ez pedig a 71/2020 (III.27.) számú.
Látható, hogy ez 11 nappal az előző után született, biztosan nagyon sok dolga volt a jogalkotónak közben, és nem figyelt a jogszabályok összhangjára. Ez a rendelet a kijárás korlátozásáról szól, és 4. §-a egy nagyon pontos, taxatíve felsorolást ad arról, hogy a honpolgár milyen okkal mozdulhat ki hazulról. Ezek az okok egyszerűsítve a következők:
- munkavégzés
- gyerek napközibe kísérése
- orvoshoz menés
- séta
- házasságkötés és temetés
- élelmiszerüzlet látogatása
- drogéria látogatása
- állateledel vásárlása
- mezőgazdasági üzlet látogatása
- piac
- gyógyszertár látogatása
- üzemanyag vásárlása
- dohánybolt
- fodrász
- szállítási, tisztítási és higiéniás szolgáltatások igénybevétele
- javítóműhely felkeresése
- hulladék elhelyezése
- fontos ügyintézés
- állatok ellátása és gyógyítása
- szülői láthatás
- hitéleti tevékenység.
Szóval ennyi: ami itt van, az OK, ami nincs itt, az nem OK. És akkor lehet keresni a listában a ruha- és cipővásárlást (jaj annak, akinek most szakad el a ruhája, vagy vásik el a cipője!), vagy étterem, cukrászda látogatását, hiszen ezen rendelet alapján ezeket még elvitelre történő vásárlás érdekében SEM szabad felkeresni. (nem, a kiülős részt sem!)
De mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a ruha- és cipőüzletek, cukrászdák, éttermek bátran kinyithatnak (szigorúan 06:00 és 15:00 között), de vásárló az bizony nem mehet be, mert neki ez meg van tiltva.
És mivel egy vásárlók nélküli boltot kinyitni gazdaságtalan, ezért a bolt bezárása szigorúan gazdasági döntés, amely esetben így nem valósul meg az „elháríthatatlan külső ok” törvényi követelménye, tehát a munkáltatónak fizetnie KELL(ene).
Ez alapján tehát mindenki oldja meg a saját problémáját: a munkáltató vagy fizessen (és menjen tönkre), vagy ha nem fizet, a munkavállaló pereljen (és a munkáltató tönkremegy), vagy maradnak az egyéb „alternatív” megoldások, mint pl. a „közös megegyezések” a munkaviszony megszüntetéséről, vagy a fizetés csökkentéséről, amelynek a végén természetesen ismét lehet vitatkozni a munkaügyi bíróság előtt. (ugye április 1-től a külön munkaügyi bíróságok is megszűntek)
