Április 16-án megjelent a híres-hírhedt magyar munkahelymentő program igénybevételéhez szükséges adatlap és tájékoztató.
Maga a rendelet nem hagyott túl sok kétséget afelől, hogy elsődleges célja véletlenül sem a bajbajutott munkáltatók és munkavállalók megsegítése: https://bullshitnelkul.blog.hu/2020/04/12/nehany_gondolat_a_bertamogatasi_rendeletrol
Nos, a megjelent nyomtatvány a maradék kétségeket is eloszlatta.
A rendelet várt célja a munkahelyek támogatása, megőrzésének elősegítése. Ehhez képest a nehéz helyzetben levő vállalkozások alkalmazottait simán ki is zárták, mintha a munkavállaló tehetne arról, hogy a munkahelye „nehéz helyzetben” van. Erről eszembe jut a klasszikus vicc:
Az már természetes, hogy a rendelet a válság kezdete után egy hónappal jelent meg, és az azóta megszűnt/megszakított munkaviszonyok problémáját nem rendezi.
A nyomtatvány olvasása közben érdekes dolgokat is lehet olvasni. Emlékeztetőül: a támogatás célja a munkahelyek támogatása: nyilatkozni kell pl., hogy történt-e létszám-racionalizálás (értsd: a munkáltató elbocsájtotta-e, akit el lehetett). Történt-e pl. „fizetés nélküli szabadság elrendelése” (értsd: jogellenesen –fizetés nélküli szabadságot „elrendelni” ugye nem szabad- elküldted-e fizetés nélküli szabadságra azt, akit lehet, ők ugyanis egyből kizáródtak a támogatásból). Illetve elrendelt-e létszámstopot a munkáltató, beszüntette-e az új munkavállalók felvételét.
Mindezek mellett az adatlap kitöltésekor ugye senki sem tudja, hogy a támogatás elnyeréséhez melyek a helyes, elégséges válaszok, különösen ott, ahol több választási lehetőséget is felkínálnak. Azt említettem, hogy jogorvoslatnak helye nincs?
És az aduász: „Tudomásul veszem, hogy a támogatás akkor nyújtható, amennyiben a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységemmel összefüggő nemzetgazdasági érdek.” Bármit is jelentsen ez.